Kezdünk beállni erre a létre. De kezd nyomasztó lenni a dolog.
Kimozdulás gyanánt kis séta, gyors kenyér vásárlás.
A munka is szólít! Újfent felmerül a kérdés! Mi a búbábatnak toljuk ezt az egészet?! Pár dologért még beugrottam a közértbe, és láss csodát, a negyvenegy és fél évemmel én voltam a legfiatalabb vásárló, viszont az átlag ígysem esett 60 alá! Ilyenkor miért nem paráznak? Öt nyives napot toltam le a gyerekekkel otthon, csórijaim kezdenek megkergülni a "Maradj Otthon" projekttől. De megértik, pedig még igencsak gyerekek!
Reggel hazafelé kiváncsi leszek a forgalomra!
2020. március 20., péntek
Március 20.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tegnap vásárolni voltam. Jó érzés volt megélni,hogy végre megértették az emberek a helyzetet.Nem volt tülekedés,türelmetlenség.A néhány idős ember aki ott volt maszkban és kesztyűben.Nekik is kell enni.Nem tudnak vagy nem akarnak felhalmozni.Végre talán megértették? De! Mintha siralomházban lettem volna. Csönd volt a viszonylag nagy üzletben.Szinte síri csend...
VálaszTörlés