November 11.

Ennek a napnak már mindegy!

Újra rendkívüli a helyzet! Kiváncsian várom a fejleményeket.

Egy kicsit tekintsünk vissza!

Letoltuk a nyarat, mert a vírus is szabin volt. Persze a parát fenntartották. A vírus visszajött.

Június 23.

Túléltük a pánikot! Azt hiszem itt az ideje egy több, mint három hónapos időszakról számot vetni, és lezárni azt!
Ezt mégegyszer nem tolják le az emberek torkán! Számok, statisztikák, médiamanipulált tények.
Oké, hogy van ez a vírus. De csak a hírekből tudtunk róla! Kavartak belőle egy néphisztit.
Ha csak a számokat nézzük. Magyaroroszág lakossaga kb 9,7 millió fő. Ebből, a június 23-án reggeli adatok szerint, 4107 személyről tudták, hogy fertőzött. Sajnos 573-an elhunytak.
Ami nekem furcsa, hogy a közösségi oldalakon nem özönlenek a posztok, hogy elkapta, hogy valakijét elveszítette, stb!
A világban van olyan (vezető helyen álló) fejlett ország, ahol minden halálesetet Covid-19-re kódolnak. Mindegy, hogy balesetben, vagy netán gyilkosság által vesztette életét... Akkor miről is beszélünk?!
Nekem is idősek a szüleim! Hála Istennek, jól vannak!
Viszont azok a videók, tudományos cikkek eltűntek az internetről, amik feltárták, hogy van ez a valami, elég régen itt van, de nem ez a legveszélyesebb kórokozó!
Az utcán az emberek egymásnak esnek a maszk miatt! Sorra állítják a 22-es csapdákat! Ráparázott mindenki, hogy féljünk a ... Mitől is?!
Az ember társas lény! Mindenkinek van dolga, amit szeret(ett volna) csinálni! De nem lehetett! Ezzel a húzással iszonyatos depresszív hatást értek el!
De ennek ellenére megcsináltuk! Túléltük! Gratulálok, és köszönöm mindenkinek, aki helyt állt, letolta ezt az egész bohózatot! A koldustól az Ország vezetőiig!
A magyarok sosem voltak híresek az összetartásról! De erre most rácáfoltunk! A társadalom minden szintjén voltak ebből nézeteltérések, de mégis csak sikerült letolni!
Nagyon remélem, hogy ebben a blogomban ez az utolsó bejegyzés!
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel
Pozsár László

Júnis 22.

Feltöltődtem!

Június 21.

Sürítsük egy napba a pici munkát, a maxi lustizást, és a hobbik művelését!

Júnuis 20.

Lassan a végére érünk. Hamarosan egy kis számvetéssel vesezk búcsút ettől a blogtól!

Június 19.

Mindig csak a munka!
Kaptam egy olyan pozitív megerősítést, ami visszadta a lendületemet! Köszönöm!

Június 18.

A tegnapi akcióm egy tizenöt órás alvást eredményezett.
Kezdek összeesküvés-elmélet hívő lenni! A korlátozások alatt tök szép idő volt, most meg a boltig nem tudunk lemenni elázás nélkül...

Június 17.

Hajnalban sprint haza. A pihit áttoltam estére. Húzós így azért.

Június 16.

Az első olyan nap a nyáriszünetben (el se hiszem), amikor Kislányommal ketten vagyunk itthon. Modellboltozással egybe kötött csavargás...
Ma döntenek!

Július 15.

Ma véget ért a tanév! Igen! Megcsináltuk! A Gyerekek, a Szülők és a Pedagógusok! Szívből gratulálok mindenkinek! Kemény munka volt!
Kicsit visszás a három hónap hómofisz után a nyári szünet. Érezzük az élét!
Ami nekem hatalmas tanulság, hogy mindhárom tábor a másik kettő nélkül mit sem ér! Mindenkinek köszönöm az áldozatos munkát!
Kedves Szülők!
Bátran kijelenthetjük, hogy vagyunk olyan okosak, mint egy kisiskolás! A leckét mi is megtanultuk!
Szeptemberben találkozunk!

Június 14.

Megerősített szolgálattal telt a nap. A délelőtti nyárból kaptunk egy esti őszt. Na ezt mondja el nekem valaki! A lakás egyik felében megvan min a 230 Volf, a másikban ha 50 Volt kiszédül a konektoból, az csoda! Várjuk az ELMŰ-t!

Június 13.

A tegnapi lelki feltöltődést ma fizikai pihenő követte! Iszonyat kellett már!

Június 12.

Feltöltődtem! Amit ma szerettem volna megoldani, minden sikerült.
A pánikor résszel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy ahogy ezt poblikálják, kezelik, az már vicc!

Június 11.

Na a mai nap a munkahelyemen azért volt, hogy ne legyek itthon. Pedig lett volna programom! Holnap új nap!

Június 10.

Fényképezőgépet csináltunk. Persze nem igazit. Határozottan jó lett!

Június 9.

Reggelre a zombi kutyafüle volt hozzám képest. Nagynehezen pihentem kicsit. Délután viszont alkottam. Annyi szerencsém volt, hogy nem indultam el bringázni, mert csúf elázás lett volna belőle.

Június 8.

A "csak vagyok..." ma is tart. Csinálom a dolgom, benne mindenem, de kell az a plusz... Amit nagyon nagyon remélem, hogy visszakapom!

Június 7.

Maradjunk annyiban, hogy élek.

Június 6.

Ez a közel három hónap talán ott okozott bennem a legnagyobb kárt, ahol én sem hittem volna! Nem lehetett menni! Betartottam nagyjából. Most hogy elindultam, szívvel-lélekkel úgy "dolgoztam", ahogy szeretek, és lehet! És csak annyit kaptam, hogy nem teszek semmit az álmaimért! Ma laza 11 órát vonatoztam az országban. Több blogprojekten dolgozom. Hetek, hónapok óta készültem rá! Szívenütött!

Június 5.

Én viszem az esőt? Vagy az eső követ engem? Kimentem Édesapámhoz délután némi kerti munkára. De csak "locsolás" lett belőle...

Június 4.

Egy kis Trianon! Ne a múlton tépődjünk! Ebből kell kihozzuk a legjobbat! A Magyarságunk bennünk van!
Egy kis ma! Újabb szépségek érkeztek. Picinyke drukkot kérnék, hogy vasutasnapon a Vasút, Zene, Kétkerék blogomban mindegyik járművet megmutathassam!

Június 3.

Munka után egy kis zene kell testnek és léleknek! Jót tett!

Június 2.

A későnkelés ellenére magyar dolgozat pipa, kaja is lett (telefonos segítséggel. Köszönöm). Kalandba keveredtünk. Pár kinccsel tértünk haza. Vállalhatatlan, hogy lenyávogjuk a kőoroszlánokat!

Június 1.

Végig pihizett nap! Este jöttek haza a gyerekek! Végre itthon, és jól vannak!
Holnap én vagyok a "bébicsősz".

Május 31.

Boldog gyereknapot!

Május 30.

Ma szombat van egyáltalán?! A forgalom alapján nem! Pedig de! Egész nap iszonyat pörgés volt! Hol a fejem?!

Május 29.

Tényleg közeledik a pánik vége. Pár nap szalmaság van. Kicsit kimozdultam bringázni. Végre egy élő városban tekerhettem!

Május 28.

Hihetetlen jó délelőtt után délután bevásárlás.
Megérkezett a buszaimhoz a vitrin. Összeraktam, elhelyeztem benn a járgányokat.
Este adhoch bringa a gyerekekkel, vagyis ők tekertek, én gyalog. Jó lesz ez...

Május 27.

Az vásárlási időzónát igazán eltörölhetnék. Dél után nemsokkal pont úgy sikerült bevásárolnom, hogy éppen nem.áztam el. Utána lett volna még utam, az eső miatt kicsikét megcsúszott.

Május 26.

A tegnapi posta ma végre megjött. Szép darab.
Bringát szerelni élvezet. De már működik a féklámpám.

Május 25.

A posta érdekessége: külföldről várok csomagot. Csomagkövető szerint a kézbesítőnél van. Egésznap vártam a postást. Délután a postaládából veszem ki az értesítőt. 14:28-tól a státusza sikertelen kézbesítés! Nem kis dörgedelmet fogok írni!
Volt két hívásom jóhírekkel! Feltöltött!

Május 24.

Ember tervez... Orkán erejű szélben nehéz tekerni. Ráadásul nejem egy defektet is begyűjtött. De a családi progit busszal megoldottuk.

Május 23.

Bringaszerelés pipa! Kis rákészülés holnapra. Egy kis bringás családlátogatás lesz.

Május 22.

Munkázós nap volt a mai! De nagyon jó!!

Május 21.

Fiam ma megindult kétkeréken. Rettentő büszke vagyok Rá!

Május 20.

Ennyi minden egy nap alatt... Rég volt már ilyen.
Milka kiautó megérkezett. Posta pipa, vettem biciklipumpát, festéket. Lefestettem a gyerekek játékait... És még nincs napvége!

Május 19.

Kétkerekű tesiórát tartottunk. Nagyon kellett. Igaz, csak pár kilométer, de akkor is!
Erre még rájön egy éjszakás szolgálat... Amennyire pörög az agyam, hamar reggel lesz!

Május 18.

A nyitás már reggel észrevehető volt. A bringás munkába menés jó móka némi izomlázzal. Hazafelé szeretem Ferencvárost. A Belváros felé lejt.
Megjött egy doboz. Benne az egyik vonatom első osztályú kocsija.

Május 17.

Hol is állunk a vírussal? Estefelé volt egy bringás utam. Iszonyatos forgalom a bicikliutakon. Nem mondom, hogy nem élveztem!
Ha már visszafelé mondom a napot...
Napközben hómofisz katonásdi volt. A Vasút, Zene, Kétkerék blogomban egy poszttal emlékeztem meg életem egyik meghatározó eseményéről.
http://vasutzeneketkerek.blogspot.com/2020/05/angyalborben.html?m=1

Május 16.

A reggeli hazatérésem teljesen jó időjárási körülmények között zajlott le. Rájöttem, szeretek komótos tempóban bringázni.
Délután egy régi ismerősömmel futottam össze. Régen találkoztunk, volt mit átbeszélni!
Holnap ezer tervem van!

Május 15.

Könnyítés (?) az iskolában, hogy egy nap csak egy tantárgy anyagát adják le. Nem tudom... Ennek örömére egy űrhajót építettünk...
A munkába bringázást megúsztam szárazon. Reggel is szeretném megúszni!

Május 14.

Nappalos szolgálat. De hogy ma miért nem mentem bringával? Azt nem tudom.
Meghallgattuk az infót, csak infó nem volt benne!
Talán holnap...

Május 13.

Akadt némi bankos kérdésem. A 0-24 órás ügyfélszolgálat nem tud rá megoldást. Ok. Bekutyaglok az 5 km-re lévő fiókba. Ott se lettem okosabb. Ennyi széttett kart régen láttam. Türelmet kértek. Abból még van...

Május 12.

Lacika fiam ma öt éves! Isten éltesse!
A biciklijére felszereltem a szirénát! Reszkessetek Szirének!
Megint sikerült örömet szerezzek! 😉

Május 11.

A hobbimban nem állt meg az élet. Megindultak a megrendeleseim hazafelé.
A holnapra nagyon kíváncsi vagyok...

Május 10.

Milyen is, amikor az ember reggel komótos munkába menet előtt? Sportossá válik.
Bringára pattan, és időben beér dolgozni! Ma az időjárásra egy szavam se lehet! Reggel hátszél, este hátszél. Az eső is tudta, mikor, és meddig eshet!
Vasárnap este a szinte 0 forgalom azért furcsa volt. Pest még otthon!

Május 9.

Azt hiszem hoztam a mai tervet. Modellbolt, Ikarus fotózás, bringázás, terepasztal fejlesztés pipa. Kellemesen elfáradtam. Holnap munka.

Május 8.

Pihenő nap. Feltöltődéssel!

Május 7.

Hajnalban menőkém akadt. A nagy riadalomra tévéztem kicsit. Csillagászat űrkutatással, és le is szögezett a képernyő elé.
Ennek hatására elég későn kezdtem a napot. Folytattam a kis projektemet. A terepasztalról elbontott raktárat drága gyermekem megkönnyezte. De ígéretet tettem neki, hogy felújítva megkapja.

Május 6.

Nappalos szolgálat. Eltelt. Hazafelé frankó szembe szél! Jobban elfáradtam benne fizikailag, mint egész nap. Itthon még egy komplett egésznapos matek tanulás várt. Ha már az órát tanulják. Ötven perc alatt bohóckodva lenyomtuk... Kiscsöppségem megvárt vele.

Május 5.

Ilyen is rég volt, hogy én fél hatkor magamtól keljek. Haladós ez a suli. Új elmélet született: "Csak ott kell szóközt hagyni, ahol levegőt veszünk!"
A hómofisz vasút mégcsak ezután jön. Az eredményről majd a másik blogomban (Vasút, Zene, Kétkerék) beszámolok.

Május 4.

Reggel bringás hazatérés... Határozottan jó forgalom.
Délután sok fát nem tettem a tűzre. Alapjáraton, csak komótosban. Majd holnap 😍

Május 3.

Előszöri is Boldog Anyák Napját!
A mai nap nagy attrakciója a bringás munkába menés! Ebben a szélben nagyon nem kellett tekerni. Ha reggelig nem változik, akkor fékezni nem kell nagyon. Majd kiderül!

Május 2.

Éljen Május 2. is! Mivel ma dolgoztam. Nem volt sok, de agyilag jobban elfáradram, mint egy húzós műszak után.

Május 1.

A Munka ünnepe a hómofiszra is érvényes!
Maradjotthonmaraton majális: nem hoztam sört, csak virlsi volt reggelire.
A munkát pihenéssel is meglehet ünnepelni! Jelentem, egésznapos lustizást tartok. Holnap úgy is "Hív a vasút, vár a MÁV!"

Április 30.

Másfél hónapja toljuk a hómofisz mindent. A maradjotthonmaratonban vasutazunk, zenéltünk, és a lehetőségeinkhez mérten kétkerekeztünk.
Valamikor a pandémia-mizéria elején mindenki lisztet akart. Hoztunk. Akkor hiánycikk volt az élesztő! Azt is hoztunk.
Zeneileg is nap van. Ez az a tűz című szerzeményem ma 25 éves.

Április 29.

Hősök?
Hát nagyon nem! Ételfutár a járdán jó lendülettel biciklizik, majdnem elüt, szóvá teszem, és gázspray-vel támad? Hol élünk?! Ezek komolyan hősöknek képzelik magukat? Piásan közlekednek! Veszélyeztetnek másokat!

Április 28.

Reggel mintha kis éledezés lett volna a városban. A napközbenit nem láttam.
A munka frontján is hullámzik a forgalom. De amikor be-belendül... Azt piszokul élveztem. A kollégáim nem biztos... Bocsi ☺

Április 27.

Sokmindent elhiszek, de hogy egy kb három méteres posta-bejáratot pulttal, meg táblával úgy el torlaszolni, hogy egy ember tud be-, vagy kimenni, és még a sorszámhúzó autómata is a bejárat mellett van... Nem mondanám távolságtartó megoldásnak. A másik, hogy az ügyfelek kint várakoznak a folyosón, tehát idő, amíg beér. Csak a szerencsétlen hölgy még úton volt a pult felé, és ugyanaz a pult már hívta a következőt.
A nap csalódása. A biciklis futár megitta a 0,33-as sörét, bringára pattant, és a járdán laza kb 20-25 km/h sebességgel nekivágott... Remélem egyedi eset!

Április 26.

Reggel hazafelé olyan üresek voltak az utcák... Kissé remisztő volt. Kiadós alvás után ezer ötletem várt meg valósításra. Avagy hogyan lehet hómofisz biciklis bulit tulni! Ezt is lehet, csak 1:87 méretarányban. Laza kis hat órás bringásvonatozás. De letoltuk. Holnap hétfő. Várom! Jó lesz!

Április 25.

Az inaktív délelőtt "i" betűjére délutáni alvás a pont. Aztán, hogy ne legyen potyára, eljöttem dolgozni. Vagy inkább betolt a szél a munkahelyemre.

Április 24.

Majdnem bementem ma dolgozni, de nem kellett. Így itthon pizsipartys vonatozásba kezdtem fiammal. Pici vásárlás volt a mai dolog. Holnap viszont bringával kéne dolgozni menni. Ötletem van, ha már lefújták az I 🚲 Bp-t. Addig meg lelki rákészülés van

Április 23.

Lánykám kapott az önkormányzattól kölcsön egy laptopot a tanuláshoz. Lényegesen kényelmesebb a tanulás. Annyi volt a dolog ezzel, hogy el kellett menni érte. De legalább saját tapasztalat, hogy nem csak a tévében vannak szép hírek.

Április 22.

Az online suli... Kb ennyi volt a napban.

Április 21.

Azt hiszem megdől a maradjotthonmaraton!
Amikor a házhozszállítás is két sarokkal arréb történik meg...

Április 20.

Új hét. Új lendület.
Maradékkal osztunk, vagy bemfoglalunk... Na ez majd kiderül. Holnap menőke lesz. Némi vásárlás lesz.

Április 19.

Olvasom a híreket, és kaparom az arcom. Ezt a sok klikkhajhász cikket. Kirabolták a boltokat... Akkora forgalmat csináltak az üzletek... Na most akkor vagy én nem tudok magyarul, vagy ők. Ha kirabolják, akkor nem fizetnek érte, abból nincs hihetetlen nagy profit! Inkább deficit.
Találtam egy klippet a Youtube-on. Győrfi Pál előtt tisztelegtek. Csóri ember! Elég hálátlan feladatot testáltak rá! Én próbálok hallgatni rá, és elvonatozok Nappali Cityből Konyha falvára.

Április 18.

Reggel eldobtam a fájront-kulcsot. Hazafelé már a délutáni tervemen agyaltam. Pihenés és ebéd után nekiálltunk, és parkettavasuztunk. Holnap folytatjuk.

Április 17.

Ma egy kicsit akcióztam. Ugyebár azt harsogja a média, hogy maradjunk otthon, de ha szükséges, akkor azt a szabályok betartásával elintézhetjük. Elintéztem. A mai szolgálatom miatt a Vasút, Zene, Kétkerék blogomban nem tudom megmutatni, de holnap mindenképpen!
Utam a Váci utcán keresztül vezetett. Rémisztően kihalt volt.

Április 16.

Kezd az az érzésem lenni, hogy sokak szerint vége ennek az egésznek! Reggel is, és este is olyan forgalom volt az utakon, mintha semmiféle korlátozás nem lenne.
Hamarosan viszont itt a hétvége. Vannak terveim. Remélem, valóra is válnak!

Április 15

Vége a szünetnek. Újra itthoni suli. Nehezen van meg az fonal. Holnap meló.

Április 14.

Nem narad ki, csak késett.
A 13-a esti tapasztalatok: akadtak szépszámmal az utcán. Többeken látszott a locsolás eredménye, valószínű belsőleg locsoltak.
Na de a 14-e. Reggel alig akadt ember az utcán. Nem irigyeltem a bringásokat, mert a szél nem nagyon tudta, merről fújjon.
Délután akadt némi menőkém. Mi van itt? De komolyan! Mintha kezdene eltűnni a civilizáció! A boltban az emberek élethalál sprinteket toltak olyan dolgokért, ami tényleg nem mindennapos. Sehol nem láttam a black friday kiírást.
A menőke alatt igen csak átjárt a hideg szél. De legalább kialudtam magam!

Április 13.

A Maradjotthonmaraton húsvéthétfője. Hómofisz távlocsolás.
Nálam megint bukik a történet, mert megyek dolgozni. Arra viszont kiváncsi vagyok, hányan lézengenek az utcán? Holnap este írom a tapasztalatokat.

Április 12.

A vasútnak mennie kell! Jó de ennyire? Elég laza nap volt. Volt idő ötlelgetni. Valami versikén töröm a fejem. Általában jönnek a rímek, na most nem. Nem baj, előbb-utóbb lesz valami. A vasúti ötleteimet a másik blogomban mutatom meg holnap. Azért ma is letoltunk egy mini karácsonyi koncertet!
Bocsi! A 2021-es húsvétot megpróbálom komolyabban venni!
Zöld erdőben nincsen tojás.
Hómofiszos távlocsolás!

Április 11.

Ledobtam a tüzet! Nejem még egy utolsó beszerző rohamból hazatérve hozott dekortojást... De karácsonyi mintásat!? Ezen röhögünk egésznap. Oké, hogy Jézuskás a buli, de piszkosul nem mindegy, hogy születés, vagy feltámadás!
Esküszöm, este letolunk egy karácsonyi koncertet!

Április 10.

Nagypéntek! Lassan jön a Nyuszi! Valami poénon agyalok. A Maradjotthonmaraton húsvéti verziója a Nehogymennyélocsolni! Azért itt a városban gyötrelem a négyfal között. Nekem még nagyjából elviselhető, mivel nem home office dolgozom! Agyrágós a beszólás! Hosszúhétvége! 4 nap itthon!
Olvastam, hogy addig, amíg beszélünk a tárgyakhoz, de azok nem szólnak vissza, nincs baj! Eddig még csendben vannak. Még!

Április 9.

A tavaszi szünet első napja... Vagy valami hasonló. Mindenféle időkorlátos vásárlásokkal szórakoztunk. Azt szeretném kérdezni, hogy lemaradtam egy újabb pánikról? Megint minden kifosztva! Bocsánat, de a világvégét júliusra jósolták!
De a meghosszabbított kijárárási korlátozás is káros hatással volt az emberekre, mert munkába jövet nem sok értelmes tekintettel találkoztam.
Viszont a Sparban a pénztáros annyira megörült a marék aprónak. Komolyan jó volt látni!

Április 8.

Megint nappalos szolgálattal telt a nap. Hazafelé felmerült a kérdés, alszik a vírus?
Mindenesetre én hazajöttem.
A Maradjotthonmaraton ma esti programja némi örömzenélés, igény szerint vasutazás. Birom a gyűrődést. Megvan a lendület.

Április 7.

Offoltuk a bezártságok! Lányom dolgozatot írt, így fiammal bringás edzést tarottunk. Még tudok futni. Alakul a molekula! Már nem sok kell, hogy önállóan bringázzon!
A Märklin vasút különlegessége elvarázsolt! Ha napokig nem írok, nincs gáz, nem adtam fel semmit, csak vasutazok!
Majd jövök! (Holnap)

Április 6.

Rövid leszek. Az emberek helyett céltudatlan ember szerű lények vannak a városban. Egy bevásárlás 3 óra? Ez komoly? Karácsony előtt két gyerekkel a véghajrában max. másfél, és akkor elpiszmogtuk.

Április 5.

A pizsipartys napnak délután a munkába menés vetett véget. Egy furcsa érzés fogott el, amint egy gyakorlatilag kihalt bevásárló közpnt mellet haladtam. De érdekes, hogy futók és bringások szépszámmal akadtak.
Holnap hétfő. Reggel kiváncsi leszek a forgalomra! A Maradjotthonmaratonnal csak én kínzom a gyerekeimet?

Április 4.

Nem, ez a nap nem arról szól...
Maradunk szépen otthon! Erről! Már aki megteheti! Nekem mára is jutott egykis munka.
A vasutazás terén igen kapós a nap! Nappalos szolgálat. Este modellvasút. Ha egy biznisz beindul...☺

Április 3.

Dolog volt! Jót tett a lelkemnek! Nagyon is!
A hazaút hozott némi izgalmas látnivalót. Merci, utcasarok... Oké, de csak a villamos nem fért el tőle! "Miért nem kerülte ki? Megoldották.
Mindkét korosztály időzónájában mozgásban voltam. 9:00, az idősek a nagykönyvben megírtak szerint belendültek, tették a dolgukat. De a fiatalok sem tétlenkedtek. Dél után nem sokkal viszont pont a fiatalabb generáció tűnt el az utcáról. A boltokban nem voltak. Gondolom home office dolgoztak, tanulutak (a gyerekekkel). Az idősebb korosztály néhány elhivatott képviselője még egy eü. sétát megtett. Száz méter megtétele alatt átlag két ember jöt szembe.

Április 2.

Éjszakás utáni nap. Délelőtt alvás. Délután némi bevásárlás... Hát ez az időkorlát furán működik. Sebaj...
Nagyjából mindent sikerült szereznem. Amit viszont furcsálok, hogy mindegy, hogy valakin van maszk, vagy nincs, de mintha az emberek 90%-ának a szemén is lenne valami.
Lassan tudatosul bennem, hogy hamarosan tavaszi szünet. Na de kinek is? Szerintem mindenkinek! Erősen ránk fér a feltöltődés!
Reggel még egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Mivel kisebb a forgalom, így akik autóznak, a hangosabb autójukat vettek elő. 😃
Még egy titok rólam: a banyatank az egyik kedvenc haszonjárművem!

Április 1.

Boldog Karácsonyt!
Ja még nem! Bár a feeiling majdnem megvan.
Akik ismernek, tudják rólam, hogy Mikulás-, és karácsonymániás vagyok. Egyik családi kedvenc a Polar Express. A film szereplői pizsi-köntös kombóban utaznak. Na jó, az utazás Maradjotthonmaratonban ugyebár nem lehetséges, de ajtón belül pont jó! Nincs is ezzel baj! A feeling másik része, hogy a mászós Mikulásom kint ragadt Vízkeresztkor, és még akad pár dekoráció, ami szándékosan elől maradt.
A vasútnak mennie kell! Ez vitathatatlan! Tehát én is megnézem a munkahelyemet közelebbről. Este még valami aprósággal megtréfálok valakit. Holnaptól sem leszek komolyabb!

Március 31.

Tizenöt napja toljuk a maradjotthonmaratont! Na ez pont tőlem elég visszás, hiszen igen is lejárok a boltba, bemegyek dolgozni (na az szép lenne home office-ban)...
Az érzések vegyesek, volt amikor morgolódtam az embereken, de már nem! A házisuli is megy a maga tempójában. Ezúton köszönném meg Tanáraimnak a huszon-harmincon évvel ezelőtti munkájukat!
Elég rendhagyó tervekkel vagyok tele! Persze a lehetőségek jelenleg nem túl bőségesek, de a legjobbat akkor is kihozom ebből!
Legyen meglepi az időpont, de este ablakot nyitok, és megszólal néhány olyan nóta, amik én vagyok.
A eléggé javul az idő, hogy a bringám szolgálati járművé lépjen elő... Kérek pici drukkot, hogy holnap este ne akarjon Szent Péter locsolni!
És reszkess Világ... Holnap megmondom, miért! ;)

Március 30.

Új hét! Új ihletek!
Kicsit késésben vagyok! A múlthéten ment a poénkodás a helyzet és a hó miatt. Minek utána kaptam az ihletet, hogy Elf dolog is lehetne! A művekről a Vasút, Zene, Kétkerék blogomban beszámolok.
Holnap megint a munkáé a főszerep.

Március 29.

Hiányzott az az egy óra az éjjelből.
A reggeli városkép furcsa volt. Majdnem kihalt utcák, üres villamosok...
Mindenesetre a nyári időszámítás lassabban megy, mint a téli... A munkaidőm alig akart letelni! De letelt!
Hazafelé már nem kísértetvárosban jöttem.
A jövőhét újabb feladatokat tartogat.
Honap...

Március 28.

Sikerült kialudnom magam. Amióta felkeltem, azóta időzavarban vagyok. Állítólag óraállítás is lesz!
Délután eü. séta össznépileg. Komolyan furcsa volt az elnéptelenett utca. Jó volt. Kellett.
Terveztem némi zenélést mára, de végül csak egy kis hangolás lett.
Lányom a fejébe vette, hogy megtanít gitározni. Szép vállalkozás, de hátha...

Március 27.

A szombat reggel hangulatú utcán érezhetően tisztább volt a levegő.
A bagoly életmód miatt délelőtt alvás. Délután még pár feladat a sulis anyagból.
Aztán egy kis séta a környéken. Kellett mindenkinek!
Holnaptól új szabályok. Kiváncsi vagyok a betartására!

Március 26.

A vásárlást megúsztam. Amit nagyon nem is bánok. Délelőtt el tettem-vettem, délután pihi.
Munkába jövet a dohányboltban az eladó kétsegbe esetten kérdezte, hogy tényleg nem járnak a vonatok? Már miért ne járnának! Ő azt hallotta, hogy megáll minden. Jaj Istenem!
Ma nem követtem az eseményeket. De a munkán nem látszik semmi.
Holnap új nap!

Március 25.

Reggel hazafelé mintha éledne a város... Még nem vagyunk túl rajta!!! Nagyon nem!
Poénkodnak az emberek a kifosztott boltokon, az otthon együtt lévő családokon, a havazáson, hogy karácsony van! Hááát... Kicsi alvás délelőtt. Kevésnek bizonyult, de majd éjjel pótolom.
Délután még némi matematika... Mindenesetre megvan a mai kvóta!
Sorhúzásos alapon enyém a holnapi vásárlás.
Holnap folyt. köv.

Március 24.

Kezdek elveszni az infókban. Minden hírforrás a tutit tudja. Csak az a gáz, hogy minden infó más! Most akkor mi is van?
Minden esetre haladunk a házisulival.
Bejöttem dolgozni! Itt tartjuk a frontot!
Tegnap este nem hallottam tapsot! Volt egyáltalán?
Vigyázzunk egymásra!

Március 23.

Nappalos szolgálat a vasúton. Viszonylag nyugodt műszak volt.
Munkába menet tapasztaltam igazán, hogy valami másabb... Alig voltak az utcákon.
Nejem mától otthonról dolgozik. Így megoldott a gyerekek otthoni tanulása is.
Szinte izzik a Messengerem. Néhány embernek elképesztő, hogy be kell mennem dolgozni!
Taps este 8-kor az egészségügyiseknek...
Nekik is, de mindenkinek, aki beleáll ebbe a helyzetbe! Azoknak, akik otthon állnak helyt, azoknak, akiknek menniük kell, azoknak, akik aggódnak mindenre fittyethányó szeretteikért! Legyen ez a taps bíztatás!

Március 22.

Fullnyugis vasárnap! Végre! Komótos tempómmal kerestem polcot a buszaimnak. Kitört a csata! Gyerekeim kihívtak egy sakk partira... Nem számít az eredmény, csak az, hogy közös játék!
Készült pár kép a másik blogomhoz. Kell a munka! Ha csak vagyok, előbb-utóbb megkergülök.
Ami iszonyat hiányik, az a szabadlevegő!
Holnap lesz egy hete, hogy itthon vagyunk, és csak akkor megyek ki, ha tényleg szükséges. Holnap reggel is ki kell menni! Én a munkám miatt nem maradhatok itthon.

Március 21.

A reggel inkább hasonlított vasárnap hajnalra. De alakul!
A napot majdnem átaludtam.
Ezekben az időkben is jól esik, ha megtalálnak szakmai kérdésekkel! Ugye, hogy a Messenger nem fertőz?!
Az egészheti online sulizás kivette (szerintem mindenkiből) az energiát! Meglepett egy email, miszerint a Tanítónénik készséggel állnak rendelkezésünkre hétvégén is! Ne! Kedves Tanerő! Tessenek pihenni! Hétfőn is nap lesz! Ezúton mondanék köszönetet Nekik!
A munka frontját itthon is tartjuk. Némi techikai malőr miatt felcseréltük a dologsorrendet.
A hobbiblogomba készülő bejegyzéshez készülnek a fotók. Az időmilliomosság előnye, hogy nem hajt a tatár!
Vigyázzunk egymásra!

Március 20.

Kezdünk beállni erre a létre. De kezd nyomasztó lenni a dolog.
Kimozdulás gyanánt kis séta, gyors kenyér vásárlás.
A munka is szólít! Újfent felmerül a kérdés! Mi a búbábatnak toljuk ezt az egészet?! Pár dologért még beugrottam a közértbe, és láss csodát, a negyvenegy és fél évemmel én voltam a legfiatalabb vásárló, viszont az átlag ígysem esett 60 alá! Ilyenkor miért nem paráznak? Öt nyives napot toltam le a gyerekekkel otthon, csórijaim kezdenek megkergülni a "Maradj Otthon" projekttől. De megértik, pedig még igencsak gyerekek!
Reggel hazafelé kiváncsi leszek a forgalomra!

Március 19.

Élesben indul a távoktatás. A "home ovi" már negyedik napja viszonylag zökkenőmentesen megy.
Egész jól átjön a tananyag!
De mi a fene értelme van ennek az egésznek?! Drága idős szeretteink fel sem fogják, hogy az ő védelmükben is van ez a mizéria! Mit nekik egy halálos kór?! Nekik halaszthatatlan dolguk van! Akkor hajrá! De innentől nincs nyifogás, hogy ilyen, meg olyan beteg!
Ha mi aktív dolgozók, és a gyerekek beleálltunk, hogy inkább beroppantjuk a gazdaságot, és itthon maradunk, hogy nekik se legyen bajuk, akkor ki is szeret kit?
Annyira nem nagy buli önként a négy fal között! Hogy ne hozzunk haza semmit. Erre a Tisztelt felmenőink mennek, mint a mérgezett egér! Pedig világ életükben azt hajogatták, hogy "Ha nyugdíjas leszek, ki se dugom az orrom a lakásból!". Most, amikor kéne, elfelejtik!
A fiatalok mehetnének dolgukra, mert nekünk tényleg nem halálos. Ha el is kapjuk, egy, vagy két hét rossz nap után kutya bajunk. Átvészeljük! De ők már nem biztos!
Az első éles távoktatásos nap után keresztben álló szemekkel, lezsibbadt aggyal ülünk. Ha belerázódunk, akkor menni fog.
Holnap délelőtt még itthon... Éjjel már én is beállok a csatasorba. A munkám itthonról nem végezhető.

Március 18.

Mi lesz ebből? A bioritmusunk belassulását figyeltem meg. Három nap alatt elkezdtünk komótosabbak lenni! Hová is kéne sietni? Piszok nehéz a "Maradj otthon maraton"!
Egész jól funkcionál az online suli. Jönnek a feladatok. Még a zeneóra is lebonyolítható.
Kb eddig volt komótos a nap.
Aztán jött a Miniszterelnök bejelentése...
Megvakartam a fejem. Nem vagyok gyenge matekos, de azt hiszem az elkövetkező időben kell is a tudás! Ami most könnyítés, a krízis után nehezítés lesz. Van ez a hiteltörlesztési haladék, vagy mi. Erősen érintett vagyok. Minden esetre vagy fizetem rendesen, ameddig csak lehet, vagy, ha a bank nem akarja levonni, akkor félre teszem azt az összeget.
Továbbra is keresem az utat a pánikolás, és a nemtörődömség között! Elég göröngyös. Amit látok, olvasok a médiában, elkeserít! Vagy halálra parázzák, vagy azt se tudja hogy ilyen helyzet van, mert őt nem fogja a kór!

Március 17.

A reggeli rutin is megvolt. Kenyér van. Beszéltem pár kereskedővel. Azt mondják, hogy lassabb ellátással, de nagyjából van minden. Persze sok múlik a "pánikkifosztáson".
A másik szépsége a napnak a távoktatásos rendszer tesztje. Email hegyek. Bejelentkezve várjuk a csodát. A csoda csütörtökön jön. Addigra letesztel mindenki mindent. Onnan éles a buli.
Ki lesz infozseni? A gyerekek tuti, mi szülők meg rendesen belejövünk.
Na meg a "Maradj otthon!"
Igen! Maradjunk! Jó lenne a boltig sem menni! De amikor a posta nem hozza ki a dobozt, mert nagy?! Meg kellett oldanom!
A Kréta szerinti tesi órát szülői hatáskörben megoldottuk!
Érdekel a helyzet alakulása. Figyelem a híradásokat, hogyan alakul a káosz. Rá kellett jönnöm, hogy naiv vagyok! Verekednek a gyógyszertár előtt. Tele a város idős emberekkel... Hihetetlen!
A postás dologra visszatérve. A csomagban egy, a krízishelyzet előtt megrendelt mozdony volt.
Ami a tanulást illeti, a matekot lehet játékosan is. A játék neve Bumm. Elmondom a lényegét. Egyesével számolunk egymás után. A (pl) héttel osztható, vagy hetest tartalmazó számok helyett "Bumm"-ot kell mondani!
Lassan vége a napnak. Holnap új nap, új remény!

Hogyan élem túl a pánikot?!

Köszöntök mindenkit!

Mindehonnan a Koronavírussal kapcsolatos hírek, rémhírek áradnak. Nem mondom, hogy hidegen hagy. Iszonyatosan érintett vagyok. Családos vagyok. Szüleim sem fiatalok már. A múlthéten felpörögtek az események.

Tiszta sor, hogy veszély van! Tiszta sor, hogy meg kell előzni a bajt! De!!! Könyörgöm! A homo hungaricus azért előbújik!

Először kitört a pánik, hogy mind meghalunk! Azt se tudjuk igazából, hogy mi is ez! De rettegünk! Mitől is?

Utána olvastam ennek a szörnyetegnek. Rögtön rájöttem, hogy nem félni, hanem tiszteletben tartani kell! Ésszel, fegyelmezett viselkedéssel nem biztos, hogy elkerülhető, de jó eséllyel túlélhető.

Már a múlthéten lehetett számítani a jelen helyzetre. Nem részletezem. Mindenki tudja, mit művelt a nép.

Kezdjük a mai nappal!

A gyerekek itthon maradtak. Se suli, se ovi. Jobb a békesség. Nem csak a veszély csökkentése miatt. A hisztit emberként, apaként sem viselem el! Azt hiszem elég világosan elmodták, mi a teendő. 

Reggel az alapélelmiszerek beszerzése viszonylag könnyen ment. 

Digitálisan fogunk tanulni. Fogunk, igen! A e-learning nem ismeretlen számomra. De új helyzet, új dolgok. Ebben is képben kell lenni! 

Nem jó ez a helyzet! Viszont van előnye is! Sokkal többet lehetek a gyerekekkel! Bámulatosan jó alkalmazkodó képességük van!

A Facebook gyöngyei között találtam néhány értékes posztot! A kedvencem az, ahol egy pedagógus szól a diákokhoz! Igaza van! Hinni kell a gyerekekben. Bíznunk kell egymásban.

Hogy mit várok ettől? Talán annyit, hogy az emberek emberré váljanak!