2020. március 17., kedd

Március 17.

A reggeli rutin is megvolt. Kenyér van. Beszéltem pár kereskedővel. Azt mondják, hogy lassabb ellátással, de nagyjából van minden. Persze sok múlik a "pánikkifosztáson".
A másik szépsége a napnak a távoktatásos rendszer tesztje. Email hegyek. Bejelentkezve várjuk a csodát. A csoda csütörtökön jön. Addigra letesztel mindenki mindent. Onnan éles a buli.
Ki lesz infozseni? A gyerekek tuti, mi szülők meg rendesen belejövünk.
Na meg a "Maradj otthon!"
Igen! Maradjunk! Jó lenne a boltig sem menni! De amikor a posta nem hozza ki a dobozt, mert nagy?! Meg kellett oldanom!
A Kréta szerinti tesi órát szülői hatáskörben megoldottuk!
Érdekel a helyzet alakulása. Figyelem a híradásokat, hogyan alakul a káosz. Rá kellett jönnöm, hogy naiv vagyok! Verekednek a gyógyszertár előtt. Tele a város idős emberekkel... Hihetetlen!
A postás dologra visszatérve. A csomagban egy, a krízishelyzet előtt megrendelt mozdony volt.
Ami a tanulást illeti, a matekot lehet játékosan is. A játék neve Bumm. Elmondom a lényegét. Egyesével számolunk egymás után. A (pl) héttel osztható, vagy hetest tartalmazó számok helyett "Bumm"-ot kell mondani!
Lassan vége a napnak. Holnap új nap, új remény!

1 megjegyzés:

  1. A "Maradj otthon" elv nálam még nem él. Családfenntartóként muszáj menni. Tény, hogy eddig is, most pedig még inkább, a tömegközlekedés teljesen kiiktatásra került. Autósként viszont azt tapasztalom, hogy az elv, azért működik. Legalább jó ezt látni, megélni, hogy kezdik megérteni az emberek az intézkedések lényegét. De azért megjegyezném, hogy az utcákon még mindig pontosan az a korosztály kóborol, akiket a jelen helyzettel próbálunk védeni. Nekik kellene igazán megérteni, hogy mindez miattuk van, őket védjük. Ahogy mi alkalmazkodunk, nekik is ezt kellene tenni. A gyermekeink képesek rá! Ők miért nem????

    VálaszTörlés