2021. április 2.

Dolgom akadt ma az ország túlvégén. Persze a vonat nem akkor jön haza, amikor én úgy gondolom. Rögtön lett egy csomó szabad időm. Így kicsit szétnéztem a vasúton. Mindig találok szépet! Vagy csinálok valami érdekeset. Kellett a kimozdulás!

2021. április 1.

Amikor feltöltődéssel indul a nap...

És amikor úgy is folytatódik... 

Jaj! Majdnem elfelejtettem!

Bolond Új Évet Kívánok!

2021. március 30.

Kimaradt pár nap. A lényeg, hogy nincs bajom. Itthon ülök betegszabin egészségesen. Na ez piszkálja a csőrömet! NEM VAGYOK BETEG! Ez a teljes bezártság az agyamra megy! Dolgozni akarok! Kb MOST! Marad a terepasztal... Imádom, de már kicsi!

Kaptam ma egy képet. Eperkés! Bearanyozott!

2021. március 26.

Kicsit korábban, és kellemetlenül indult a nap. A hasam keresztbe húzott mindent. Nem mentem dolgozni sem. Szimpla gyomorrontásról van szó. Hétfőig tuti itthon kell maradjak...

2021. március 25.

😶

2021. március 24.

Csak ne lennék felesleges!

2021. március 23.

Reggel már napbearanyozással indult.

Azért látszik a gyerekeken, hogy ez a helyzet nekik is nehéz! És igazán ki se tudunk mozdulnj, mert a lájv órák iszonyat időpontokban vannak. Talán holnap sikerül kilógni cseppet!

2021. március 22.

Két hét után itthon vannak a gyerekek! Hómofisz suli, ovi...

Az ovis rész semmi problémát nem hordoz.

A sulis is gördülékeny lett volna. Erőteljesen hétfő van még! A hátha holnapra belelendül. Kellett az apai bíztatás. De délre lenyomtuk.

Anyai hajlamaim is lennének? Piszokul elvagyok velük!

Megy eeeez!

2021. március 21.

Ma a pihenésé volt főszerep.

Hatalmas lelki feltöltődéssel!

2021. március 20.

Szeretek így ébredni! Még ígyebbül is szeretnék! Köszönöm...

Édesapám meginvitált egy kis kerti munkára! Ezzel semmi gond nincs. Kivágtunk pár fát, előkészítettük tüzelőnek.

A lelkem nagyon tavaszt érez! A szívemben örök nyár tombol 🤗

2021. március 19.

Tescoztam. Ecsetre volt/van szükségem. Beszereztem. Amit festeni akarok, az még nem jött meg. Majd mutatom.

Sándor, József, Benedek!

Mi a franc van veletek

Havat hoztok, nem meleget?

2021. március 18.

Kissé elaludtam reggel! A bő egy órás késést 15 percre redukáltam. Egész jó tempó!

Ismét bearanyozódott a napom! Nagyon nagyon köszönöm...

Holnap 1001 dolgom lesz. De este jövök!

Ugye nem május 23?

2021. március 17.

Azt hiszem, minden összetört! Hiába volt minden! Sajnálom! Ehhez kevés vagyok!

2021. március 16.

Ma egy éve lépett életbe a karanténosdi hómofisz... Két-három hétre... Két-három hetente meghosszabbítva. Kezdek szkeptikus lenni! Nem a vírus létében kételkedem, hanem a számokban. A minap egyik ismerősömet akarták mimden tesztelés nélkül fertőzöttnek titulálni... Látatlanban, telefonon...

A napom bearanyozva🥰 Köszönöm!

A meglepetések reggele... Hogy kinek is? Annyit elmondanék, én kegyezlenül próbáltam nem hangosan röhögni!

Végre (több, mint egy hónap alatt) megérkezett egy várva-várt megrendelésem is. A másik blogomban meg fogom mutatni.

Holnapig lustizok!

2021. március 15.

Minden reggel szeretnék így, vagy még ígyebbül ébredni! 🤗

Ahhoz képest, hogy ünnepnap...

Délelőtt megcsináltam a Vasút, Zene, Kétkerék blogomhoz a bejegyzést. Délután pici pihi, aztán irány a munka...

Világvége van? Olyan tömeg, és kapkodás volt a boltban! De az utcákon nem látni, hogy nemzeti ünnep van. A házakon nincsenek zászlók!

De a népek úgy szédelegnek, mintha semmi káosz nem lenne!

2021. március 14.

Ma sem keltem fel potyára! Nem mondom, hogy a tegnapi kertészkedés nem hagyott nyomot... Olyan izomlázam van!

Node! Letoltam a szolgálatot. Aztán pici infomatika! Lélekemelő örömet szerezni!

Reszkess világ! Elmondhatatlanul nagyon nagy motivációt kaptam!

Holnap alkotok!

2021. március 13.

Egy  éve... Nyakon is vágtam a "maradjotthonmaratont". Édesapámnál egy kis tavaszi kerti munka... Cseles volt, ebédre hívott 🙂. Kellemesen elfáradtam azért. De Pótanyum gulyása kárpótolt.

Holnap meló. De! És nagyon de! Kis meglepivel készülök a Vasút, Zene, Kétkerék olvasóinak is. Másfél hónapja nem írtam oda. Remélem, a készülő bejegyzés kápótolni fogja az olvasókat!

Holnapután publikálom.

Vigyáz(z)unk Egymásra!

2021. március 12.

Reggel rutinból jöttem haza. Gubacs kicsit meredekebb. Vagy azért, mert még nem rázódtam bele, vagy mert nem volt egylendületből a betanulás. De kialudtam magam.

Még egy bevásárlás, vacsi készítés van hátra.

2021. március 11.

Éjjel meló. Rá kell készülni!

2021. március 10.

Nappalos szolgálattal telt a nap. Kimerítő volt. Mára csak ennyi...

2021. március 9.

Tegnap mondtam, hogy meredek lesz! Egy balesetből kifolyólag a sokadik meghallgatáson vagyok túl! Kezd sok lenni!

Gyerekek a nagyszülőknél. Jól vannak.

Valóban ennyire hülye lennék? Oké, hogy válunk, meg minden. De ha már én fizetem a lakás minden költségét, akkor nem tudott volna itthon maradni a gyerekekkel két hétig? Én hó végén úgy is szabin leszek. Tehát az megoldott.

A végére egy kis városi helyzetkép...

A reggel egy szombatra hasonlított. Na de ami délután volt... Emberek! Van egyáltalán valamilyen korlátozás???

Hősiesen maszkban megyek az utcán. (Nincs potya 100000 Forintom) A népek meg mintha semmi helyzet nem lenne!

2021. március 8.

Először is Kedves Hölgyek! Boldog nőnapot!

Hivatalosan is elkezdtük az idei "Maradjotthonmaratont". Be is dőlt a mutatvány! A tegnapi dilemmám buktatta be! A gyerekekre a nagymama felügyel.

A Kréta is megmutatta, hogy Murphy elven működik. A Classroom viszont egész jól vette a mai napot.

Nem vette el a kedvem! Picit alszom! Holnap meredek lesz!

2021. március 7.

Még el se kezdődött, de már para! Mi lesz a gyerekekkel? Ügyelet, Covid-ovi? Nem engedném őket idegen környezetbe jelen helyzetben! Persze otthon maradni se lehet a gyerekekkel! Holnap velem lesznek nap közben, a többi képlékeny. Tényleg lövésem sincs! Az a baj, hogy nem csak én vagyok önálló!

2021. március 6.

Helyzet szombatja van... Tavaly is felmereült párszor a kérdés. Nagyon nem vettem ma észre a szombatot, csak azt, hogy a munkában agyilag teljesen lezsibbadtam. Sebaj! Talán holnap kipihenem magam!

2021. március 5.

Na lássuk, hogyan is készülünk a lezárásra?

Szervezés, mert se én, se a gyerekek anyja nem tud hómofiszban dolgozni. Izgalmas lesz! Csóri gyerekek isszák meg ennek is a levét!

Az elv tavalyhoz képest nem változott bennem. "Abból főzünk, amink van. De kihozzuk a tőlünk telhető legjobbat!"

Képlékeny a jövőhét, de ígérem, beszámolok, hogy alakul!

Még mindig vigyázzunk egymásra!

2021. március 4.

A tavaly tavaszi helyzet végénél elköszöntem. Ősszel egy szösszenettel akartam folytatni. Most fogom. Ezt, így laza egy év után leírom...

Csernus doki riportja rávilágított, hogy minden nap közelebb a vége! Illetve hogy változtatni, változni sose késő.

Miben is változott az életem, amelynek számomra fontos részeit nem engedem el? Nem makacs ragaszkodás, hanem mert nekem (!) jó.

Ez az időszak a maga kiélezett érzelmi helyzetével olyan gyönyörűen kiugrasztotta a nyulat a bokorból! Kiderült számomra, hogy ki is akar komolyan az életem része lenni?!

Tavasszal a túlélésre játszottam! Már inkább megragadok minden pici lehetőséget, hogy csináljak valamit! Bármit!

Nem voltam boldog a boldognak látszó mindennapokban. Erre kaptam egy akkora motivációt, hogy a szürke hétköznapoknak annyi is lett! Vannak hétköznapok, de színesek! És a szürkének is legalább ötven árnyalata van!

Azok a dolgok, amik én vagyok fontosabbak lettek! Ami biztosabb lett, hogy visszafelé nem kesergünk, hogy desz@r volt. Csak tanulunk belöle! Az akadály, a probléma (későbbiekben feladat) előttünk van. Azt kell megoldani!

Egy félig lezárt, bepánikoltatott világban is tudom csinálni a dolgom! Tudok, merek boldog lenni! (Ezért meg fognak kövezni)

Egy válás kellős közepén lévő ember hogy mer mosolyogni? Nem polgárpukkasztás. Ha kiásom a saját síromat, akkor az aligvárom volt feleségem lesz özvegy, nem pedig én elvált. (Remélem, olvassa!)

Beleálltam, hogy nem jó, ami volt. Hoztam mindenféle döntéseket. Kishijján teljesen elbuktam! De nem így lett! Elindult valami! Egy teljesen új élet a régi énemmel, a régi dolgaimmal. De ez más mégis. Nincs benne kényszer. Nem parázok, hogy meghalok. Mert ha paráznék, akkor is meg fogok halni! De nem most!

Régebben egy idős ember azt mondta nekem, hogy ő azért nem halt meg korán, mert jobban akar élni, mint amennyire tart a haláltól. Mennyire igaz!

Egy új blogban majd... Majd majd... Le fogom írni, honnan ered ez az életkedv.

Száz szónak is egy a vége! Hadd idézzem Pataky Attilát! "Nincs más út, Nincs visszaút! Csak előre! Higgyétek el!"