Március 31.

Tizenöt napja toljuk a maradjotthonmaratont! Na ez pont tőlem elég visszás, hiszen igen is lejárok a boltba, bemegyek dolgozni (na az szép lenne home office-ban)...
Az érzések vegyesek, volt amikor morgolódtam az embereken, de már nem! A házisuli is megy a maga tempójában. Ezúton köszönném meg Tanáraimnak a huszon-harmincon évvel ezelőtti munkájukat!
Elég rendhagyó tervekkel vagyok tele! Persze a lehetőségek jelenleg nem túl bőségesek, de a legjobbat akkor is kihozom ebből!
Legyen meglepi az időpont, de este ablakot nyitok, és megszólal néhány olyan nóta, amik én vagyok.
A eléggé javul az idő, hogy a bringám szolgálati járművé lépjen elő... Kérek pici drukkot, hogy holnap este ne akarjon Szent Péter locsolni!
És reszkess Világ... Holnap megmondom, miért! ;)

Március 30.

Új hét! Új ihletek!
Kicsit késésben vagyok! A múlthéten ment a poénkodás a helyzet és a hó miatt. Minek utána kaptam az ihletet, hogy Elf dolog is lehetne! A művekről a Vasút, Zene, Kétkerék blogomban beszámolok.
Holnap megint a munkáé a főszerep.

Március 29.

Hiányzott az az egy óra az éjjelből.
A reggeli városkép furcsa volt. Majdnem kihalt utcák, üres villamosok...
Mindenesetre a nyári időszámítás lassabban megy, mint a téli... A munkaidőm alig akart letelni! De letelt!
Hazafelé már nem kísértetvárosban jöttem.
A jövőhét újabb feladatokat tartogat.
Honap...

Március 28.

Sikerült kialudnom magam. Amióta felkeltem, azóta időzavarban vagyok. Állítólag óraállítás is lesz!
Délután eü. séta össznépileg. Komolyan furcsa volt az elnéptelenett utca. Jó volt. Kellett.
Terveztem némi zenélést mára, de végül csak egy kis hangolás lett.
Lányom a fejébe vette, hogy megtanít gitározni. Szép vállalkozás, de hátha...

Március 27.

A szombat reggel hangulatú utcán érezhetően tisztább volt a levegő.
A bagoly életmód miatt délelőtt alvás. Délután még pár feladat a sulis anyagból.
Aztán egy kis séta a környéken. Kellett mindenkinek!
Holnaptól új szabályok. Kiváncsi vagyok a betartására!

Március 26.

A vásárlást megúsztam. Amit nagyon nem is bánok. Délelőtt el tettem-vettem, délután pihi.
Munkába jövet a dohányboltban az eladó kétsegbe esetten kérdezte, hogy tényleg nem járnak a vonatok? Már miért ne járnának! Ő azt hallotta, hogy megáll minden. Jaj Istenem!
Ma nem követtem az eseményeket. De a munkán nem látszik semmi.
Holnap új nap!

Március 25.

Reggel hazafelé mintha éledne a város... Még nem vagyunk túl rajta!!! Nagyon nem!
Poénkodnak az emberek a kifosztott boltokon, az otthon együtt lévő családokon, a havazáson, hogy karácsony van! Hááát... Kicsi alvás délelőtt. Kevésnek bizonyult, de majd éjjel pótolom.
Délután még némi matematika... Mindenesetre megvan a mai kvóta!
Sorhúzásos alapon enyém a holnapi vásárlás.
Holnap folyt. köv.

Március 24.

Kezdek elveszni az infókban. Minden hírforrás a tutit tudja. Csak az a gáz, hogy minden infó más! Most akkor mi is van?
Minden esetre haladunk a házisulival.
Bejöttem dolgozni! Itt tartjuk a frontot!
Tegnap este nem hallottam tapsot! Volt egyáltalán?
Vigyázzunk egymásra!

Március 23.

Nappalos szolgálat a vasúton. Viszonylag nyugodt műszak volt.
Munkába menet tapasztaltam igazán, hogy valami másabb... Alig voltak az utcákon.
Nejem mától otthonról dolgozik. Így megoldott a gyerekek otthoni tanulása is.
Szinte izzik a Messengerem. Néhány embernek elképesztő, hogy be kell mennem dolgozni!
Taps este 8-kor az egészségügyiseknek...
Nekik is, de mindenkinek, aki beleáll ebbe a helyzetbe! Azoknak, akik otthon állnak helyt, azoknak, akiknek menniük kell, azoknak, akik aggódnak mindenre fittyethányó szeretteikért! Legyen ez a taps bíztatás!

Március 22.

Fullnyugis vasárnap! Végre! Komótos tempómmal kerestem polcot a buszaimnak. Kitört a csata! Gyerekeim kihívtak egy sakk partira... Nem számít az eredmény, csak az, hogy közös játék!
Készült pár kép a másik blogomhoz. Kell a munka! Ha csak vagyok, előbb-utóbb megkergülök.
Ami iszonyat hiányik, az a szabadlevegő!
Holnap lesz egy hete, hogy itthon vagyunk, és csak akkor megyek ki, ha tényleg szükséges. Holnap reggel is ki kell menni! Én a munkám miatt nem maradhatok itthon.

Március 21.

A reggel inkább hasonlított vasárnap hajnalra. De alakul!
A napot majdnem átaludtam.
Ezekben az időkben is jól esik, ha megtalálnak szakmai kérdésekkel! Ugye, hogy a Messenger nem fertőz?!
Az egészheti online sulizás kivette (szerintem mindenkiből) az energiát! Meglepett egy email, miszerint a Tanítónénik készséggel állnak rendelkezésünkre hétvégén is! Ne! Kedves Tanerő! Tessenek pihenni! Hétfőn is nap lesz! Ezúton mondanék köszönetet Nekik!
A munka frontját itthon is tartjuk. Némi techikai malőr miatt felcseréltük a dologsorrendet.
A hobbiblogomba készülő bejegyzéshez készülnek a fotók. Az időmilliomosság előnye, hogy nem hajt a tatár!
Vigyázzunk egymásra!

Március 20.

Kezdünk beállni erre a létre. De kezd nyomasztó lenni a dolog.
Kimozdulás gyanánt kis séta, gyors kenyér vásárlás.
A munka is szólít! Újfent felmerül a kérdés! Mi a búbábatnak toljuk ezt az egészet?! Pár dologért még beugrottam a közértbe, és láss csodát, a negyvenegy és fél évemmel én voltam a legfiatalabb vásárló, viszont az átlag ígysem esett 60 alá! Ilyenkor miért nem paráznak? Öt nyives napot toltam le a gyerekekkel otthon, csórijaim kezdenek megkergülni a "Maradj Otthon" projekttől. De megértik, pedig még igencsak gyerekek!
Reggel hazafelé kiváncsi leszek a forgalomra!

Március 19.

Élesben indul a távoktatás. A "home ovi" már negyedik napja viszonylag zökkenőmentesen megy.
Egész jól átjön a tananyag!
De mi a fene értelme van ennek az egésznek?! Drága idős szeretteink fel sem fogják, hogy az ő védelmükben is van ez a mizéria! Mit nekik egy halálos kór?! Nekik halaszthatatlan dolguk van! Akkor hajrá! De innentől nincs nyifogás, hogy ilyen, meg olyan beteg!
Ha mi aktív dolgozók, és a gyerekek beleálltunk, hogy inkább beroppantjuk a gazdaságot, és itthon maradunk, hogy nekik se legyen bajuk, akkor ki is szeret kit?
Annyira nem nagy buli önként a négy fal között! Hogy ne hozzunk haza semmit. Erre a Tisztelt felmenőink mennek, mint a mérgezett egér! Pedig világ életükben azt hajogatták, hogy "Ha nyugdíjas leszek, ki se dugom az orrom a lakásból!". Most, amikor kéne, elfelejtik!
A fiatalok mehetnének dolgukra, mert nekünk tényleg nem halálos. Ha el is kapjuk, egy, vagy két hét rossz nap után kutya bajunk. Átvészeljük! De ők már nem biztos!
Az első éles távoktatásos nap után keresztben álló szemekkel, lezsibbadt aggyal ülünk. Ha belerázódunk, akkor menni fog.
Holnap délelőtt még itthon... Éjjel már én is beállok a csatasorba. A munkám itthonról nem végezhető.

Március 18.

Mi lesz ebből? A bioritmusunk belassulását figyeltem meg. Három nap alatt elkezdtünk komótosabbak lenni! Hová is kéne sietni? Piszok nehéz a "Maradj otthon maraton"!
Egész jól funkcionál az online suli. Jönnek a feladatok. Még a zeneóra is lebonyolítható.
Kb eddig volt komótos a nap.
Aztán jött a Miniszterelnök bejelentése...
Megvakartam a fejem. Nem vagyok gyenge matekos, de azt hiszem az elkövetkező időben kell is a tudás! Ami most könnyítés, a krízis után nehezítés lesz. Van ez a hiteltörlesztési haladék, vagy mi. Erősen érintett vagyok. Minden esetre vagy fizetem rendesen, ameddig csak lehet, vagy, ha a bank nem akarja levonni, akkor félre teszem azt az összeget.
Továbbra is keresem az utat a pánikolás, és a nemtörődömség között! Elég göröngyös. Amit látok, olvasok a médiában, elkeserít! Vagy halálra parázzák, vagy azt se tudja hogy ilyen helyzet van, mert őt nem fogja a kór!

Március 17.

A reggeli rutin is megvolt. Kenyér van. Beszéltem pár kereskedővel. Azt mondják, hogy lassabb ellátással, de nagyjából van minden. Persze sok múlik a "pánikkifosztáson".
A másik szépsége a napnak a távoktatásos rendszer tesztje. Email hegyek. Bejelentkezve várjuk a csodát. A csoda csütörtökön jön. Addigra letesztel mindenki mindent. Onnan éles a buli.
Ki lesz infozseni? A gyerekek tuti, mi szülők meg rendesen belejövünk.
Na meg a "Maradj otthon!"
Igen! Maradjunk! Jó lenne a boltig sem menni! De amikor a posta nem hozza ki a dobozt, mert nagy?! Meg kellett oldanom!
A Kréta szerinti tesi órát szülői hatáskörben megoldottuk!
Érdekel a helyzet alakulása. Figyelem a híradásokat, hogyan alakul a káosz. Rá kellett jönnöm, hogy naiv vagyok! Verekednek a gyógyszertár előtt. Tele a város idős emberekkel... Hihetetlen!
A postás dologra visszatérve. A csomagban egy, a krízishelyzet előtt megrendelt mozdony volt.
Ami a tanulást illeti, a matekot lehet játékosan is. A játék neve Bumm. Elmondom a lényegét. Egyesével számolunk egymás után. A (pl) héttel osztható, vagy hetest tartalmazó számok helyett "Bumm"-ot kell mondani!
Lassan vége a napnak. Holnap új nap, új remény!

Hogyan élem túl a pánikot?!

Köszöntök mindenkit!

Mindehonnan a Koronavírussal kapcsolatos hírek, rémhírek áradnak. Nem mondom, hogy hidegen hagy. Iszonyatosan érintett vagyok. Családos vagyok. Szüleim sem fiatalok már. A múlthéten felpörögtek az események.

Tiszta sor, hogy veszély van! Tiszta sor, hogy meg kell előzni a bajt! De!!! Könyörgöm! A homo hungaricus azért előbújik!

Először kitört a pánik, hogy mind meghalunk! Azt se tudjuk igazából, hogy mi is ez! De rettegünk! Mitől is?

Utána olvastam ennek a szörnyetegnek. Rögtön rájöttem, hogy nem félni, hanem tiszteletben tartani kell! Ésszel, fegyelmezett viselkedéssel nem biztos, hogy elkerülhető, de jó eséllyel túlélhető.

Már a múlthéten lehetett számítani a jelen helyzetre. Nem részletezem. Mindenki tudja, mit művelt a nép.

Kezdjük a mai nappal!

A gyerekek itthon maradtak. Se suli, se ovi. Jobb a békesség. Nem csak a veszély csökkentése miatt. A hisztit emberként, apaként sem viselem el! Azt hiszem elég világosan elmodták, mi a teendő. 

Reggel az alapélelmiszerek beszerzése viszonylag könnyen ment. 

Digitálisan fogunk tanulni. Fogunk, igen! A e-learning nem ismeretlen számomra. De új helyzet, új dolgok. Ebben is képben kell lenni! 

Nem jó ez a helyzet! Viszont van előnye is! Sokkal többet lehetek a gyerekekkel! Bámulatosan jó alkalmazkodó képességük van!

A Facebook gyöngyei között találtam néhány értékes posztot! A kedvencem az, ahol egy pedagógus szól a diákokhoz! Igaza van! Hinni kell a gyerekekben. Bíznunk kell egymásban.

Hogy mit várok ettől? Talán annyit, hogy az emberek emberré váljanak!